Már írtam róluk, de a fantáziámat nem hagyják nyugodni. Igen, elég furcsák. Minden reggel, pontosan 6-kor látom őket a Deák téri metróállomáson, lent a síneknél. Úgy saccolom, hogy az ötvenes éveik közepén járhatnak. Nem szép emberpár: a férfi kopaszodó, mindig egy nagy bevásárlókocsi van nála, a nő kicsi, alacsony, fekete hajú, de nyilván festi a haját. Nem laknak együtt, csak hajnalonként találkoznak. Szeretik egymást. Először általában a férfi jelenik meg, leül a padra, aztán a metrókocsiból kiszáll az asszony, és a férfihoz siet. Van úgy, hogy már mindketten ott vannak, és számtalanszor látom, hogy a kis nő a férfi ölébe ül. Annak még sosem voltam tanúja, hogy együtt elmennek valahová.

Talán a férfi hajléktalan, a nő meg a családjával él, ahová nem viheti a férfit. Mindezt csak elképzelem. Nem gondolom, hogy a nőnek férje és gyerekei lennének, talán az idős édesanyjával lakik. A férfinak talán nincs munkája, valamiért úgy gondolom, hogy az asszonynak lehet. 

Furcsa pár, de ragaszkodnak egymáshoz. Figyelem, tanulmányozom őket szemérmetlenül. Imádom bámulni az embereket. Szeretnék többet tudni a furcsa párról is.