37 éves voltam, amikor komoly bajjal, egy szívrohammal kórházba kerültem. Egy hét után az intenzív osztályról áttettek egy kétágyas szobába, ahol a betegtársam egy nyolvanvalahány éves néni volt. Este korán leoltotta a lámpát, mert aludni akart. Én viszont olvasni szerettem volna. Olvasólámpa se volt az ágyamnál, végül kimentem a megvilágított folyosóra, leültem egy székre, és ott olvastam. Manapság azon kapom magam, hogy én is inkább leoltom a lámoát, és alszom, vagy mondjuk úgy, hogy alvásba menekülök. Nálam ez biztos jele az öregedésnek.