Ha van sorstalanság, feltehetőleg van nemtelenség is. Vagy nem nélküliség. Egy kor után az emberek, főleg a nők többsége elveszti a nemét. Ha nem is a nemét, a másik nem iránta való érdeklődését. Az új munkahelyemen együtt voltam vagy negyven-ötven férfival egyedüli nőként egy nagy teremben; közülük a legidősebb is évekkel fiatalabb volt nálam. És hirtelen rádöbbentem, hogy én itt nem nő vagyok (legfelejbb egy öregasszony – pfúj!), csak egy... mondjuk csoportvezető. Nem volt jó érzés. Ráadásul egy-két férfi, olyan negyvenesek, kifejezetten tetszett nekem (mégis nő lennék?), de még egy kacér szempillantás sem jöhetett szóba, részint a helyzet, részint a korom miatt. Volt már kapcsolatom nálam több mint húsz évvel fiatalabb férfival, de én akkor még "csak" ötvenes voltam. Ennek vége. Mármint annak, hogy kapcsolatom legyen. Szinte tárggyá váltam, nemtelenül. Szar felismerés.