A láb, a fog, az agy, a haj stb után most nem a testrészemről lesz szó. (Nem a tongue-ról, hanem a language-ről, a speechről lesz szó.) Változik a beszélt nyelv, ez köztudott. De olykor megdöbbenek, hogy milyen szavakat és kifejezéseket nem ismernek már a mai kamaszok.

Azon nem vagyok meglepve, hogy egyikük sem hallott még a kontyalávalóról, én sem hallom már régóta. Talán azért, mert már nincsenek decens úrihölgyek, akik beérik egy kortyocska édes likőrrel.

A tantusz is ismeretlen számukra, de ez is érthető, régóta nincs már, ahogy utcai telefonfülke is alig. Így persze azt sem hallották, hogy "leesett a tantusz" átvitt értelemben.

"Hát ez tiszta lutri." – ezt sem ismerik, nem tudván azt sem, hogy a lottó őse a lutri volt. Pedig ezt akár tudhatnák is, ha elolvasták volna a Légy jó mindhaláligot.

Oldalborda, „bemutatom az oldalbordámat": ezt sem értik, igaz, én sem hallom már évtizedek óta.

És az egyik régi kedvencem: "Ezt vigye a patikába!", mondták régebben a pincérek sértődötten, ha kevesellték a borravalót. Ma már nem mondják, ami nem is csoda, tekintve, hogy milyen drágák lettek a gyógyszerek.

Lehet még ilyeneket gyűjteni.