A múlt héten kértem egy nap szabadságot, 7-ére, keddre. A főnököm elfelejtette, így amikor nem mentem be dolgozni, egyből azt hitte, hogy bizonyára meghaltam. Ő maga mondta el ezt másnap, szerdán. (Mondtam neki viccesen, hogy ha meghalok, majd szólok.) Minek köszönhetem ezt? Ha egy megbízható és mindig pontos ember nem megy dolgozni, akkor a legrosszabb ötlik az emberek agyába? Vagy egyszerűen a korom miatt? Egy "öregasszony", ha nem megy be dolgozni, annak csak egy oka lehet: bizonyára meghalt.

Végül is van benne valami.

Más. Tegnap felhívtak egy közvélemény-kutatás keretében. A Liget-projektről akartak kérdezni, de mivel már elmúltam 60 éves, nem tartoztam a mintába, nem érdekelte őket a véleményem. Pedig van! Nagyon is van. Lehet, hogy élek még 20-25 évig, ráadásul a városliget közelében lakom. Nekem nagyon nem mindegy, hogyan tervezik tönkretenni. De a véleményemre már nem kíváncsiak. Ennél már csak azok a közvélemény-kutatások durvábbak, ahol a célközönség 18 és 49 év között van. Vajon miért? (Még) én is élek, vásárolok, dolgozom, táplálkozom, öltözködöm, közlekedek, gyakorlatilag ugyanúgy élek, ahogy egy harmincéves. De nem vagyok a reklámok és egyebek célközönsége. Vajon miért? Mivel (valamivel) jobban keresek koromnál fogva a fiatalabbaknál, "jobb" fogyasztó vagyok, mint ők. Akkor miért írnak le? Sértő és megalázó. És értelmetlen is. Csoda, hogy még szavazhatok, részt vehetek a választásokon. Vajon meddig?