Gyülölöm a tükröket, menekülök előlük. A lakásomban nincs is teljes alakot mutató tükör, csak az arcot és a felső testet mutató. Ez is sok. Zuhanyozáskor lehetőleg nem is nézek a fürdőszobai tükörre, mert a látvány kétségbeejtő. És megint a szégyennél tartunk. Csúnyának látom magam. Volt idő, a harmincas éveimben, amikor szép voltam. De ez nem csak a kor miatt van. Ugyanis lehet szépen is megöregedni. Van, akinek sikerül. Én nem tartozom közéjük. Félek találkozni réges-régen nem látott ismerősökkel. Látom vagy látni vélem az arcukon az elborzadást, amit nem csak a mindenkit utolérő öregedés okoz. Hanem a csúnya öregedés. Inkább elrejtőzöm.