Fájnak, rosszak. Tegnap a fogorvosom megszabadított két fogamtól. Előtte napokig nagyon fájt, mint kiderült, kettétört benne a gyökér. Csodálkoztam is, hogy ez saját fog volt, és még gyökérrel is rendelkezett. Most itt állok részben fogatlanul, ki tudja, mennyi ideig. Valahogy fogja pótolni, de hosszan, bonyolultan, és ki tudja, mennyiért. Utálom ezt. Ennél csak  a fenyegető protézis gondolatát utálom.

Tegnap megint leöregeztek. Egy ellenőr. Olyan rosszul tud esni. Mozgalmat kéne indítani az öregekkel való tapintatosabb bánásmódért.

Egyszer tudtam egy ilyen beszóláson nevetni: a munkahelyemen egy 12 éves autista kislány ámulva nézte, ahogy pingpongozom egy másik gyerekkel. Majd megszólalt: "Ahhoz képest, hogy milyen öreg, milyen jól pingpongozik."

Hát igen, ami a szívén, az a száján. Az autisták aztán végképp nem tudnak viselkedni. hacsak kitartóan nem nevelik, tanítják nekik. De mintha túl sok lenne az autista.