Kész vagyok, hullafáradt vagyok. A mai napom: 5-kor keltem, fél 6-tól egy félórát még szerkesztettem valamennyit, sürgős munka, negyed 7-kor elindultam hazulról a kerületi rendelőintézetbe vérvételre (havonta kell ellenőriztetnem a protrombin-szintemet, mert syncumart szedek, hogy ne kapjak trombózist). A labor 7-kor nyit, de hogy az elsők között legyek, érdemes fél 7-kor indulni. Ma így is én voltam a tizenharmadik. Sorban állás az utcán, aztán a sorszámért, aztán a csőért, aztán a vérvétel előtt. Végül fél 8 után végeztem, és rohantam dolgozni. Útközben szorongottam a gézt a könyökhajlatomba. 8 helyett 8.10-re értem be a munkahelyemre (villamossal a Corvin közig, majd metróval a Nagyvárad térig). A késéstől már eleve nagyon ideges lettem, mert máskülönben sosem kések. Na aztán dolgoztam 4-ig. Ezt nem részletezem. Pszichiátria! Csupa őrült gyerek. Utána elmentem az Oktogonra (a Nagyvárad tértől), a 3-as metróra sokat kellett várnom, mert az egyik szerelvény bedöglött, aztán az Oktogonon átvettem egy megrendelt könyvet, onnan villamossal elmentem a Moszkva térre (nekem sosem lesz Széll Kálmán tér), bementem egy pékségbe, majd villamossal tovább mentem a János kórházig, a fogorvosomhoz, aki három érzéstelenítő injekciót is adott, csillagokat láttam a fájdalomtól, de elég hamar végeztem. Onnan újra a Moszkva térig villamossal, majd átszállva egy másik villamossal a Nyugatiig, mert a főpostára kellett mennem egy ajánlott levélért, onnan villamossal az Oktogonig, majd kisföldalattival a Köröndig. Aztán még beszaladtam a boltba valami vacsoráért. Utazások közben végig olvastam. (Karinthy Márton: Ördöggörcs) Majdnem 7-re estem haza. Után még eljött valamiért egyik barátom. Kész vagyok. Ez nekem nem megy. Nem tudok 12 órán át talpon lenni 62 évesen, és ide-oda rohangálni. És ez nem volt egy különleges nap, elég átlagos volt. A hajnali és az esti utamat a korom magyarázza: beteg vagyok, és még a fogaim is rosszak. Erre a két útra fiatalon nyilván nem lett volna szükségem. A teljesítőképességem és az erőm már nem elég mindehhez. Elfáradtam. Legalább már munkahelyre nem kéne járnom. És még van másfél évem a (felemelt) nyugdíjkorhatárig. Mindjárt lefekszem, aztán holnap kezdődik az egész elölről.