Sajnos dementálódom (nem csak a korom miatt), így nem emlékszem arra sem, miről írtam már. A hajról írtam-e már? Nem tudom. 

Nekem szép barna és általában hosszú hajam volt, és átlagos sűrűségű. Hogy milyen barna? Talán gesztenyebarna vagy sötétbarna. Nagyon hamar kezdtem őszülni a harmincas éveim közepén. Úgy tíz évig hennáztam a hajam, a henna egy természetes, vöröses árnyalatú színező, ami egyáltalán nem árt a hajnak. Akkoriban, a nyolvanas években még nem lehetett nálunk kapni, külföldről küldött nekem az unokatestvérem. Kicsit macerás volt az elkészítése és a felrakása (egy sárhoz hasonló, zöld színű katyvaszt kellett a hajamra kenni, majd betekerni nejlonba és törülközőkbe, aztán rajta hagyni egy órát, végül lemosni), de az eremény tetszett nekem. Végül aztán már anynira ősz voltam, hogy a henna nem tudta bevonni, és inkább sárgás lett, semmit barnásvörös. Így abba kellett hagynom. Akkor elkezdtem fodrászhoz járni, akihez már háromhetente kellett mennem, mert olyan gyorsan nőtt a hajam, hogy hamar látszott a fehér csík a fejem búbján. Úgy hatvan felé megelégeltem az egészet, és abbahagytam a festetést. Egy évig, míg le nem nőtt a hajam, szörnyű volt. De azóta tiszta ősz vagyok. És szeretem. No meg az időnkénti vágáson kívül nincs vele gondom. 

A gyerekeim is őszülnek már. Viszont a fiam nem kopaszodik, és nem is fog, egyetlen férfi fölmenője között sem volt tar ember. Érdekes, mákos a haja így a harmincas évei közepén.