Amikor anyám haldoklott, hívtam hozzá egy spirituális természetgyógyászt, nem mintha hinnék benne, de arra gondoltam, mindegy, hogy én miben hiszek, minden lehetőséget meg kell próbálnom. El is jött a hölgy a kórházba, leült anyám betegágya mellé, anyám akkor már szinte kómában volt a sok gyógyszertől és attól, hogy a szervezete talán még küzdött az életben maradásért vagy a meghalásért, egyszóval nem volt teljesen magánál. A nő azt mondta, hogy ő tudna segíteni – ha másban nem, akkor meghalni! És mint egy gyóntató, megkérdezte anyámat, van- olyan bűne, amit elmondana. És akkor anyám egy pillanatra kitisztult, és enyhe fölénnyel és régi bölcsességével csak annyit mondott: Kinek nincs?

Többet nem beszélt.

Hogy mi lehetett az a bűn? Nem tudom, de nem is kell tudnom. (Hozzáteszem, ő  a leghíresebb a tisztességéről volt, a teljesen etikus lényéről, nem a könyveiről.)

Azt hiszem, nincsen élet bűn nélkül, vagy ha ez túl nagy szó, akkor azt mondom, nincs élet anélkül, hogy másnak, másoknak fájdalmat ne okoznánk. Akaratlanul is. Na jó, egy apáca vagy egy szerzetes élhet ilyen tiszta életet, de kérdés, hogy az életnek nevezhető-e egyáltalán.

Sarkadi Imrének van egy kisregénye, címe: A gyáva. Egy asszonyról szól, aki szerelmes lesz, mégsem vállalja fel az új kapcsolatot, marad a férje, a biztonságos élete mellett.

Bűnt elkövethetünk mások ellen is, de önmagunk ellen is, ha merjük vállalni azt, ami felé a szívünk húz. Érvek és elvek mindig vannak, hűség, becsület, monogámia stb. De ez sokszor gyávaság, a könnyebb, a kényelmesebb út választása. A megszokás.

No persze nem csak a "megcsalás" lehet becstelenség. A legtöbb embernek a vagyon elleni bűncselekmények jutnak eszébe. Bevallom, én csodálom a bankrablókat! Ahhoz azért nagy merészség kell, nagy a lebukás és a súlyos büntetés kockázata. Nem volt véletlen az ún. whiskis népszerűsége, népi hősként néztek rá, és csodálták azért, amit maguk sosem mertek volna megtenni. (Na, azért a zsebtolvajokat nem csodálom, és azokat a betörőket sem, akik mondjuk egy öreg házaspár otthonába törnek be, és elveszik a szinte semmijüket.) De a bankrablás az igen! "Alkalom szüli a tolvajt" – tartja a közmondás. Hányan emelnénk el ezt-azt, ha tudnánk, hogy biztos nem lesz következménye?! Mindenki felteheti magának a kérdést.

Az élethez bátorság szükségeltetik, és a bátorság sokszor nem hőstett, nem önfeláldozás, hanem másoknak okozott fájdalommal jár.