Már írtam erről. De megint...

Huszárik Zoltán készített azonos címmel egy kisfilmet az öregasszonyokról 1971-ben. Érdemel-e tisztelet egy öreg? Nos, pusztán a kora miatt biztosan nem, hiszen az csak annyit jelent, hogy nem halt meg fiatalon vagy korábban. A tiszteletet még egy idős embernek is ki kell érdemelni – éltemódjával, életfelfogásával, más emberekhez való viszonyával és ezer egyébbel.

És mégis... az öregasszonyok (vagy öregemberek) sokszor érdemelnek tiszteletet. Most nem olyan csitrikre gondolok, mint én vagyok a magam mindössze 65 évével. A nagyon öregekre gondolok, a legalább 80 év fölöttiekre. Mi az, ami tiszteletreméltó bennük? Többségük egyedül él, többnyire özvegyként, magányosan és kis nyugdíjjal, szegényen. Lehet, hogy van gyerekük vagy gyerekeik, de ők vagy távol, vidéken vagy külföldön élnek, vagy nagyon elfoglaltak. Az öregasszonyok (és ritkábban az idős férfiak) ezt tudomásul veszik. Nem tesznek szemrehányást az utódaiknak. Bár már legtöbbjük beteg, nehezen jár, ellátják magukat. Kifizetik a számláikat, vásárolnak, szerény ételeket főznek. Nem akarnak senkire rászorulni, nem akarnak adósságot ahyni maguk után, törvénytisztelő állampolgárok. És nem panaszkodnak. Nem akarnak terhére lenni senkinek. Pusztán az erőfeszítésük az önellátásra, a függetlenségre tiszteletreméltó. Megvan a méltóságuk. Ezért tiszteletreméltók. Mármint azok, akik valóban így élnek.