A következő anyagi veszteségek értek azzal, hogy nyugdíjba kényszerítettek. A fizetésem átlaga (3/4 állásban) nettó 250.000 Ft volt, ezt elvesztettem. Marad a 182.000 Ft nyugdíjam, ami ugyan több a magyar átlagnál, de nekem mégis kevés. Mint egyéni vállalkozó, nyugdíjasként fizetnem kell(ene) havi 7500 Ft egészségügyi járulékot, ami duplán abszurd, hiszen egy nyugdíjasnak ingyen jár(na) az egészségügyi ellátás (kivéve ha egyéni vállalkozó), másrészt dolgozóként ezt nem kellett fizetnem, illetve levonták a bruttó fizetésemből. Fizetnem kell(ene) évi 5000 Ft-os kamarai tagdíjat, méghozzá az Ipar- és Kereskedelmi Kamarának, holott egyrészt sosem dolgoztam ilyen területen, másrészt ez a kamara az égvilágon nem nyújt semmit. Fizetek a könyvelőmnek havi 5000 Ft-ot. Elvesztettem a krónikus betegség után járó kedvezményt, ami a mindenkori minimálbér 5 %-a volt, holott a betegségem fennáll, és rengeteget költök gyógyszerre. Elvesztettem a második diplomámért járó kedvezményt, hiszen nem dolgozom. Elvesztettem a veszélyességi pótlékot, hiszen nem dolgozom. Fizetnem kell a korábban ingyenes kéményellenőrzésért. Elvesztettem azt a lehetőséget, hogy a kórházban, a munkahelyemen mindössze 265 Ft-ért kétfogásos ebédet egyek. Elvesztettem azt a lehetőséget, hogy egy kollégám révén féláron vehessek csempészcigit. Elvesztettem 34 nap fizetett szabadságot, tehát amikor nem kellett dolgoznom, de a fizetést kaptam. Összességében sokkal többet kell költenem kevesebb, mint feleannyi pénzből. 

Nem anyagi veszteségként "elkönyvelhetem", hogy fölöslegessé váltam, elvesztettem az önbecsülésemet, elvesztettem egy csomó baráti kapcsolatot, megalázottnak érzem magam. Depressziós lettem. Terápiára nincs pénzem.