Amikor 22 éves voltam, mindenki 15-16-nak nézett. Emlékszem, amikor először mentem el a későbbi férjem barátaival kirándulni, és ő bemutatott nekik, mindenki elképedt. János egy ilyen kislánnyal jár? Amikor terhes lettem nemsokára, elmentem az ortopédiára lúdtalpbetétért, és az orvos gyanakodva méregette a gömbölyödő pocakomat: ez a kislány gyereket vár? Amikor megszültem a kislányomat (22 és fél évesen, ötödéves egyetemistaként és férjezett asszonykén), és a szülőszobáról betoltak a betegszobába, négy nő kapta fel döbbenten a fejét: ez a kislány most szült?

Mára megváltoztak a dolgok. Elértem, sőt meghaladtam a koromat. Fölösleges bérletet vennem, mert egyik ellenőr sem kéri. Pedig teljes árút kéne vennem mint dolgozó ember. 

Hol fiatalabbnak, hol idősebbnek nézünk ki a korunknál. És aztán jönnek az ostoba megjegyzések ezzel kapcsolatban: "Nyugodtan letagadhatnál tíz évet." "Korodhoz képest nagyon jól nézel ki." Köszönjük, mi, öregek nem kérjük a dicséreteket. Persze a rosszindulatú megjegyzéseket sem.