Sosem viseltem túl jól a változásokat. Pedig – ma már tudom – az élet csupa változás. De oly sokáig olyan állandónak tűnt minden (langyos Kádár-korszak). De most konkrétan gondolok valamire: az üzletekre, boltokra. Évtizedekig volt egy kisbolt az utcánkban, három háznyira a mi házunktól. Csak épp kiszaladt az ember valamiért, ami épp hiányzott. Megszűnt, átalakult. Most szépségszalon, méghozzá méregdrága. (Fodrászhoz is a messzebb lévő régi kis fodrászatba megyek, a régi fodrászomhoz.) Máshol (messzebb) kell vásárolnom. Régen a jól ismert Keravillba mentem pl. egy villanykörtéért. A Keravill megszűnt. A guta megüt, hogy egy villanykörtéért el kell másznom a Media Markba. Különben is a régi villanykörte helyett elterjedt a LED, ami sokkal drágább, igaz, azt ígérik, hogy sokkal kevesebbet fogyaszt. Ugyancsak az utcánkban évtizedekig kitartóan működött egy MÉH-fiók egy pincében. Gyerekkoromba odavittem az összegyűjtött papírt. Több mint hatvan év után megszűnt, bezárt, más lett helyette, magam sem tudom, mi. Csoda, hogy eddig kitartott. Az Oktogonon ezer éve ott volt a Mosoly albuma fényképész-szalon. Megszűnt, bezárt, helyette valami sportbolt nyitott ki. Nincs már szükség fényképészekre, mindenki maga készíti a fotóit az okostelefonjával. Az Andrássy úton megszűnt egy nagy Óra-ékszer-bolt. Miért? Már órára sincs szükségük az embereknek, az időt a mobiljukon nézik. (Én még mindig a karórámon.) Utálom a plazákat, bár régen a Divatcsarnokot kedveltem. Minden óriási lett, a kicsik megszűntek. A nagyhal megeszi a kishalakat?

Bezárt az egyik kedvenc antikváriumom is, helyette kávézó nyílt, egy nagy, nemzetközi kávézóhálózat tagja. Jól ismert könyvesboltok zártak be, helyette könyváruházak nyíltak. (Bár mára, úgy tűnik, bebuktak.) Minden változik. Nekem ezt nehéz követni – nyilván a korom miatt.

Rengeteg utcanév megváltozott. Azok a változások nem zavarnak, amik a rendszerváltozás táján történtek, de a pár éve hozottak nagyon. Nekem a Moszkva tér mindig Moszkva tér marad. A Roosevelt tér is jó volt nekem, hiszen Széchenyiről annyi minden van elnevezve. 

Régen a mozik szerint tájékozódtam mint nagy filmrajongó. Nem, nem is filmrajongó voltam, hanem kifejezetten mozirajongó. Vörös Csillag, Szikra, Mátra, Duna, Május 1. stb. A mozinevek is megváltoztak, vagy a régi mozik megszűntek, más valamivé váltak.

Mi a helyzet a vendéglőkkel? Jó pár volt a környékünkön, mindegyik pár perc sétányira a lakásunktól. Aradi utcai kisvendéglő. A házat is lebontották, ahol volt. Jósika utcai kisvendéglő, legendás hely. Már rég más a funkciója. A Sörkert a Köröndön, pontosabban kicsit feljebb az Andrássy úton. Hangulatos kerthelyisége volt nagy fákkal a belső udvarban, az esküvőm után is odamentünk. Aztán bezárt, és elegáns kínai étteremmé alakították, ami igen hamar ugyancsak bezárt, nyilván csődbe ment. Azóta romlik, oszlik, rohad szét, pusztul, semmi nincs a helyén. A köröndi cukrászda. Ez sok mindennel próbálkozott, bár mindig a vendéglátó iparon belül, de rengetegszer volt tulajdonosváltás. Most éppen indiai étterem, ami nem is lenne baj, de nem üzemel a kerthelyisége. Vajon miért nem? Olyan jó volt ott kint ülni. Végül a Bajza utcai MÚOSZ székház vendéglője, ami sokáig a pincében üzemelt. Két, igen két forint volt ott az isteni finom rántott leves. Az épületet eladták, éveken át az is pusztult, mostanában kezdték meg a felújítását, és állítólag a Magyar Művészeti Akadémiáé lesz. Na, oda se megyek többé.  

Nehezen szokom a szép új világot.