Nehogy bárki azt gondolja, hogy sejtelmem volt arról, hogy mi/ki az a Pokemon. De egyszerűen meg kellett ismerkednem vele, annyit hallottam róla. Pokemon-őrület. A tanítványaimat kértem meg, hogy magyarázzák meg, mi ez. Megtették. Most már valamennyire értem. Okostelefon kell hozzá meg GPS (nekem egyik sincs), meg egy Pokemon-karakter, és vadászni kell rájuk. Egyfelől virtuális az egész, másfelől valóságos térben történik. Persze az első reakcióm az volt, hogy mekkora baromság. Pedig hát csak valami új... Szenvedély. Az emberek egy része mindig is hajlamos szenvedélyesen belevetni magát valamibe, akár függővé válni tőle, ezt már tudhatnám mint tanult addiktológiai konzultáns.

De mielőtt bármiféle elítélést vagy értetlenséget nyilvánítanék, figyelmeztetni szeretném embertársaimat két dologra: az egyik az, hogy az ember nemcsak homo sapiens sapiens (igen, kétszer), hanem homo ludens is (játszó ember), és ez az egyik csodálatos tulajdonsága. Ebben megőríz valamit a gyermeki lelkületéből. Ne is felejtse el soha! Hogy ez furcsa új formákat ölt? Üsse kő! Ez a másik: "Haladni kell a korral." Sokszor hallottam, talán értettem is, de nem sokat foglalkoztam vele. ha érteni szeretném az egy vagy akár a két nemzedékkel fiatalabbakat, akkor valóban haladnom kell a korral. Persze nem az én korommal, hanem azzal a korszakkal, amiben élünk. Néha nem könnyű, de érdemes.