A korábbiakban meglehetősen keveredett a bűn mint filozófia fogalom, a jogi értelemben elkövetett bűn, a közvéleményben bűnösnek találtatott tettek, végül az, amit én személyen annak tartok. Ennek kibogozásra nem vállalkozom, de annyit hozzátennék, hogy ami miatt súlyos bűntudatom van, azért nem kaptam megítélést, másért viszont igen. Nincs átfedés. Fura ez. Ha olyasmiért szakították meg velem a kapcsolatot, amit bűnös dolognak tartottak, és elítéltek érte, én viszont nem vagy kevésbé, az nem zavart annyira. Leginkább az olyan "szakítás" bántott persze, amiben teljesen ártatlan voltam, amit csak egy alaptalan gyanú táplált. Vagy olyasmiért kapott elítélés, amit ma is vállalnék.

Persze nem állítom, hogy aki a "becsületesség" helyett a boldogságot választja, az teljes mértékben felmenthető. Hiszen másoknak okozott fájdalommal járhat. Ez már ilyen. Tetteink ritkán folt nélküliek.