Több mint egy hete beteg vagyok, bár ez nem függ össze az öregedéssel. Torokfájás, nátha, köhögés, hőemelkedés. De nehezen múlik. Sehogysem. Pedig még novemberben beadattam magamnak influenza elleni védőoltást. Bosszantó, de még dolgozni menni sem tudok. Pedig három kerek évig nem voltam betegállományban. Betegségek. Hát részben igenis a kor okozza. Decemberben ráharaptam egy friss, ropogós kenyérre, ami megsértette az ínyemet, amitől ott egy seb keletkezett. Ettől aztán az egész ínyem rettenetesen fájni kezdett. Kénytelen voltam vasárnap elmenni egy magán fogorvosi rendelőbe. Ott aztán ijesztgettek: ez itt egy tályog vagy ciszta, amit fel kell vágni, vagy kihúzzuk a fogát. (Elöl levő metszőfogról van szó.) Felírtak antibiotikumot, és adtak egy új időpontot a további kezeléshez. A gyógyszert lelkiismeretesen beszedtem, az ínygyulladásom el is múlt, de az antibiotikumtól kaptam egy gombás hüvelyi fertőzést. Na, irány a nőgyógyászat: Ott új kezelés, és hüvelytabletták. Hiába, egyik baj hozza a másikat. Mire mindez rendbejött, kezdődött a torokfájás. A munkahelyemen kaptam el, ez nem kétséges. Aztán nem javult, sőt elfajult. 

A nőgyógyász - rendes, idős úr - megvizsgált, és nagyjából rendben talált, de lediktálta az asszisztensének a szövegét, amiből rögtön felismertem a senior szót. „Alul" az állapotom koromnak megfelelő. Hát nagyon örülök. Mindig szembesítenek ezzel.

Megkérdeztem tőle, hogy a férjemnek kell-e használnia bármit is. Na persze férjem az nincs. Azt mondta, hogy neki nem kell. (Pedig kellett volna, neki is lettek tünetei.) De mért használtam a férj szót? Gyáva volnék? Ciki, hogy barátom van, akivel szexuális életet élek? Nem. Így volt egyszerűbb.

Jó egy hónappal az ínygyulladás után felkerestem a saját fogorvosomat ( a magánrendelőbe többé nem mentem el), rendben talált, azt mondta, már nincs gyulladás, de az ínyem állapotáról ő is "megemlékezett": ebben a korban sajnos már ilyen.

Tapintatosak ezek az orvosok, mégis állandóan szembesítenek az öregségemmel. Szar érzés.