Még egyszer a pénzről. Sokan azt tartják, az öregeknek már nincs szükségük (sok) pénzre. Mire is költenének? Ruházkodásra már alig van szükségük, hiszen már nem "divatoznak", különben is a szekrényük tele van (régi) ruhákkal, kabátokkal. Nem járnak szórakozni, diszkóba, többnyire nincsenek hiteleik, kevesebb ételre van szükségük stb., stb. Tiltakozni vagyok kénytelen. Nekem (sok) pénzre van szükségem! Mindjárt az öltözködés: még mindig imádok új ruhákat venni, sőt egyenesen cipőmániás lettem. Vannak kulturális igényeim: imádok színházba, moziba járni, és igazi könyvmolyként könyveket vásárolni. És igen, szeretnék évente legalább egy hétre elmenni nyaralni, ha máshová nem, hát belföldre. Sőt konferenciákra is eljárok, legalább kettőre minden évben (két társaságnak vagyok a tagja), ami igencsak drága mulatság a részvételi díjakkal, szállással, útiköltséggel együtt. Dehát vannak szellemi igényeim, nem szégyellem.

Aztán sajnos gyógyszerekre költök. Van egy krónikus betegségem, arra muszáj orvosságot szednem rendszeresen. A fogorvosról már nem is beszéve. Már egy sarokházat vehettem volna abból, amit arra költöttem, hogy megússzam a protézist.

Nemrégiben muszáj volt új számítógépet vennem, ami alapvető munkaeszközöm, mert a régi olyan elavult és lassú volt, ráadásul oly régi szoftverrel futott, ami már semmiféle támogatást nem kapott, és bővíteni, frissíteni sem lehetett. Mint mondjak, tetemes összegbe került.

Aztán a lakásomban hol ez, hol az elromlik. A minap a cirkóm kazánját kellett megcsináltatnom - horror összegbe került.

Na és szeretem meghívni nem kis létszámú családomat ebédre, ami akkor is sok, ha csak az ünnepeket és a születésnapokat vesszük figyelembe, de soron kívül is vendégül szoktam látni őket.

Szeretném, ha nem lenne gond az unokáimat fagylaltozni, játszóházba, állatkertbe, strandra vinni.

Bizony, pénzéhes vagyok, vessetek meg érte!