Feltehetőleg nagyon szarul. Tegnap a főnököm kifejezetten mondta valamire, hogy ne szorongjak (pedig nem is szorongtam), később meg aggódva kérdezte, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy fáj a lábam (nem részleteztem, hogy a csípőízületem, de alig tudtam hazavánszorogni).  Azt mondta, hogy ugye, nem halok meg. Meghalás? Így nézek ki, hogy ez jut eszébe rólam? Igaz, a szemem egy árpától a duplájára dagadt, na ilyen se volt még.

A magánéletemről (ami gyakorlatilag nincs is) nem szóltam egy szót sem.